Április 20-án az Európa 2000 gimnáziumban japán rendezvénysorozat keretében kalligráfia bemutatót tarthattam. Sokan és lelkesen részt vettek a programban, amelyen igyekezetm, több-kevesebb sikerrel a japán hagyományos kalligráfia gyakorlás módját megismertetni a diákokkal.

1. Első lépésben az eszközök és a helyes testtartás megismerése után tust dörzsöltünk, majd barátkozni kezdtünk az ecsettel. A látszólag unalmas vonal-festegetésnek komoly szerepe van: kezünk, karunk hozzászokik az ecset fogásához, az ecset mozgatásához a papíron, közben megtanulunk figyelni a testtartásunkra is.
2. A különböző minőségű függőleges vonalak gyakorlásához hagyományosan a "kawa" azaz "folyó" kanji-t alkalmazzuk.
3. A kitartó diákok végül a vízszintes vonalak apró eltéréseit mutató "san" azaz "három" kanji-jának írásával sikeresen teljesítették a feladatot. Remélem, a kalligráfiához szükséges türelmet, koncentráló képességet és kitartást tudják majd kamatoztatni más területeken is.

Mónika

Kedves kalligráfia barátok!



Most induló sorozatomban szeretném bemutatni diákjaimat, akik kitartóan gyakorolnak hétről hétre. Szorgalmas munkájukért cserébe szeretnék lehetőséget biztosítani arra, hogy bemutathassák munkájukat, egyelőre ezen a fórumon.


Az alábbiakban olvashatjátok Varga Eszter bemutatkozását, és láthatjátok két munkáját, egy "kaisho" és egy "gyousho" stílusban írt kínai verset.

Mónika

"1996 szeptember 17.-én születtem Dunaújvárosban. Ének-zene tagozatos általános iskolában tanulok. Japán nyelvet 2008-ban kezdtem tanulni. Először szótárból, majd 2009-ben jelentkeztem a Japán Alapítvány által elindított tanfolyamra. A tavalyi év márciusában kezdtem foglalkozni a kalligráfiával. Kezdetben hobbiként, majd egyre komolyabban.

Minden szombaton a mesterem mestere által alapított kalligráfia körben tanulom tovább ezt az ágát a japán művészetnek. Tőle kaptam a Seiko nevet, ami csillagfényt jelent.

Keleti kultúrák nagyon érdekeltek kisebb koromban is. 8 éves koromtól 10 éves koromig tanultam Bharata Natjam táncot.

Eszter"

Végre beköszöntött a tavasz, és a gyakorlásainkat ismét napfény világítja meg a lámpák helyett.

Újult erővel folytatjuk a heti óráinkat, gyűjtjük az erőt a szó szerinti "nagy feladatra", vagyis a tokiói kiállításra készítendő függőtekercsek készítéséhez.