① 側 そく soku (ferde, lejtő) Általában 「点」"ten" -nek nevezik, pontnak, vagy kis vonásnak.
Ez a vízcsepp formájú vonás a kiindulópontja minden vonásnak, 3 mozdulatból áll.
A neve arra utal, hogy mindig adott szögben, ferdén kell elhelyezni az ecsetet.
② 勒 ろく (roku: vízszintes vonal) Ismertebb nevén yoku-kaku (横画).
③ 努 ど do (egyenes, függőleges vonal) Japánban ismertebb nevén tate-kaku: 縦画.
④ てき (teki: ugrás)
Japánban 撥ね - hane - ugrás néven ismert.Az egyik legnehezebb vonás, nem
szabad elkapkodni.
⑤ 策 さく (saku: itt: ostor ) Nagy energiával és viszonylag gyorsan írjuk, jobbfelé emelkedve.
⑥ 掠 りゃく (rjaku: seprés) Japánban általában "hidari-harai"-nak nevezik.
Határozottan nyomjuk le az ecsetet, majd húzzuk bal felé gyorsítás nélkül, egyenletes sebességgel,
lassal csökkenteve az energiát, és húzzuk felfelé az ecsetet, hogy a végén elvékonyodjon, az ecset
szőrszálai pedig összeálljanak. A mozdulat folytatódik a levegőben, miután az ecset elhagyta a papírt.
⑦ 啄 たく (taku: csípés, koppintás) Viszonylag gyorsabban, lendületesen írjuk. japánban "mijikai harai"-nak is hívják.
⑧ 磔 たく (taku: nyújtás)
Japánban általában "migi-harai"-nak jobbra söprésnek hívják.
Fokozatosan növeljük a beleadott energiát,miközben jobbra lefelé húzzuk az ecsetet,
majd legszélesebb pontján megállunk, egy másodperc szünet, majd 4 ütemre
oldalra húzva elvéknyítjuk.